Mindenki tudja, hogy 65 millió évvel ezelőtt kihaltak a dinoszauruszok, nagyjából tízezer éve pedig a gyapjas mamut. Azonban nem sokan ismerik a foraminiferákat, a brachiopodákat, a trilobitákat vagy éppen az ammoniteszeket. Ezek a taxonok jóval gyakoribbak voltak a dinoszauruszoknál, és tekintettel arra, hogy egyes fajaik még mindig élnek, jelenleg is jóval gyakoribbak náluk.
Foraminiferával közvetetten, sokan közvetlenül mindenki találkozott, ezek az állatkák - magyar elnevezéssel Likacsoshéjúak - alkotják 99%-ban az íróeszközként is használt természetes krétát. A foraminiferák törzsét négy csoportra osztják a kutatók: a vízben levegő életmódot folyatókra (planktonikus), a tengeraljzaton vagy az aljzatban élőkre (bentonikus), a nagyforaminiferákra, és újabban felismerték, hogy léteznek édesvízi foraminiferák is. Elsőként a kambriumban (kb. 540-485 millió éve) jelentek meg, és ma is vannak élő fajaik. Kalcium-karbonát házat választ ki, mely kitűnően fosszilizálódik, maradványaik segítenek megismerni a korabeli éghajlat jellemzőit, és egyben jó korjelző fosszíliák.
A híres doveri fehér sziklák nagy része foraminiferák maradványaiból épül fel. A sziklák mérete és mennyisége kitűnően mutatja, hogy ezek az élőlények kőzetalkotó mennyiségben voltak jelen a kréta (kb. 145-65 millió éve) időszakban. (Forrás)
Plankton foraminiferák házai. Igen változatos formában, alakban vannak, és voltak jelen az élővilágban. (Forrás)
A brachiopodák törzse, magyar szóval pörgekarúak, első ránézésre a kagylókhoz hasonlító állatok, de igazából tőlük távol állnak. Körülbelül háromszáz ma is élő fajjal találkozhatunk, de csak nagyon ritkán, mivel a hideg vizet kedvelik, ezért vagy a sarki területeken élnek, vagy pedig nagy mélységben. A paleozoikum (óidő) alatt (541-241 millió éve) igen gyakoriak voltak, jelentős szerepük volt a zátonyépítésben. A paleozoikumban nagy elterjedési terület, gyors evolúció, magas példányszám jellemezte őket, és ezek jó korjelző fosszíliává teszik a törzsüket. Segítségükkel a kutatók meg tudják határozni, hogy egy adott rétegsor melyik földtörténeti korszakban keletkezett.
Egy pörgekarú fosszíliája kréta időszaki kőzetben. (Forrás)
A háromkaréjú ősrákok, másnéven trilobiták, kihalt tengeri ízeltlábúak, távoli rokonai a mai homároknak és a tőrfarkú rákoknak. Rendkívül elterjedtek voltak: több mint húszezer fajt különböztetnek meg a kutatók, a fosszíliáik egész Földön megtalálhatóak.. Ezek a tulajdonságok a trilobitákat nagyon jó korjelző fosszíliává teszik, megjelenésük a kora kambriumra (kb. 540 millió éve) tehető. Ettől az időszaktól kezdve 290 millió éven keresztül éltek bolygónk óceánjaiban a háromkaréjú ősrákok. A hatalmas, perm és triász időszakok határán bekövetkező, kihalási esemény őket sem kímélte. Előbb vagy utóbb minden fajuk eltűnt.
Felül egy ma is élő tőrfarkú rák, alul pedig egy trilobita látható. Így is egyértelmű a hasonlóság kettőjük között, de valószínűleg a trilobitákat is a tőrfarkú rákéhoz hasonló kitinváz borította.
Az ammoniteszek (Ammonoideák) a puhatestűek törzsébe, a fejlábúak osztályába tartozó kihalt alosztály. Kormeghatározási szempontból "a középidő trilobitái": nagyon elterjedtek voltak, rengeteg fajuk volt, és jól fosszilizálódtak. Fosszíliáik a megfelelő helyen keresve tömegével kerülhetnek elő, de bárki szabad szemmel megnézheti őket Budapest második kerületben az Apáthy-sziklánál vagy a Gellért-hegyen. De találhatunk például a Bakonyban, és a Villányi-hegységben is. Ha valaki nyitott szemmel jár a városban egy-egy épület mészkő talapzatán is felbukkanhat pár példány. Elsőként a devonban (420 millió éve) jelentek meg, de csak a triásztól (250 millió éve) terjedtek el nagy mértékben. A dinoszauruszokkal párhuzamosan életek, velük együtt haltak ki a kréta végén, 65 millió évvel ezelőtt.
Egy nautilus, az ammoniteszek legközelebbi élő rokona. (Forrás)
Ammonitesz fosszília. Méretük a pár centiméterestől a több méter átmérőjűig terjedt. (Forrás)
Sok helyen a járólapként használt mészkőben is találhatunk ammoniteszeket. (Forrás)
Természeteseken ezeken az állatokon kívül még nagyon sok kihalt, vagy éppen még ma is élő állat létezik a Földünkön melyekről lehetne cikket írni, mert olyan sok érdekességet tartogatnak. Ráadásul ki tudja, hány olyan van, amit még meg sem találtak a paleontológusok.
